Az informatikai szolgáltatások és alkalmazások egyre nagyobb hányadában vezet sikerre a több ágensből álló elosztott rendszerek koncepciója, tehát olyan rendszereké, ahol autonóm és feltehetően intelligens ágensek egy közös környezetbe vannak beágyazva és egymásra vannak utalva. Ez különösképpen igaz az ambiens intelligens információtereket megvalósító intelligens beágyazott rendszerekre, az elosztott intelligens szenzor rendszerekre, a szeman­tikus webre, az emberi szervezetek működését támogató elosztott döntéstámogató rendszerek­re, és sok másra. Ágensek közös környezetben való működése potenciális előnyök, de egyben problémák forrása is, hiszen az autonóm ágensek képesek egymást segíteni, de megzavarni is. Az elosztott ágensrendszer nyújtotta emelt szolgáltatások kialakításában számos mechaniz­musnak van szerepe, a tárgyban ezek közül a két legfontosabbat emeljük ki bemutatva az összefonódásukat is. Ezek a kapcsolattartásból kialakuló együttműködés és a nem tökéletes tudást kompenzálni képes tanulás.A tárgy célja megismertetni a hallgatókat a gépi rendszerek együttműködésének proble­ma­ti­ká­jával, az intelligens kapcsolattartás és együttműködés gyakorlati módszereivel és eszközeivel és ezt követően a gépi tanulás olyan problémáival, speciális vonásaival és rejtett lehetősége­i­vel, amelyek csak több intelligens rendszer környezetében alakulhatnak ki.