Digitális rendszerek funkcionális és megbízhatósági validációjához különböző absztrakt matematikai modellek használhatók, pl. adatfolyam-gráfok, Petri-hálók, folyamat algebra, stb. Ezen modellező módszerek közös problémája az állapot-elérés analizálás, például annak eldöntésére, hogy egy rendszer eljut-e egy nem stabil állapotba. Ennek modellezése nagy bonyolultságú rendszereknél problémát jelent. Egy processzoros algoritmusok vagy nagyfokú (túl-)egyszerűsítést igényelnek, vagy pedig futási idejük túlságosan megnő összetett rendszerek esetén. Annak ellenére, hogy a mai számítógépek számításteljesítménye jelentősen megnőtt, ugyanakkor ár/teljesítmény mutatójuk is ugrásszerűen javult, a hatalmas számítási kapacitás sem elég a legtöbb gyakorlati alkalmazásban. A klasszikus megoldások nagy számításigény esetén a következő kategóriákba oszthatók: Multiprocesszoros rendszerek. Co-processzorok (alkalmazás-függő célhardver egységek). Gyorsítók (A probléma nagyobb részei FPGA-n kerülnek megvalósításra). A fenti megoldások mind szóba jöhetnek digitális rendszerek modellezésénél ill. validálásánál, mivel a használt matematikai modellek egyszerű komponensekből (pl. átmeneti állapot, csomópont egy Petri hálóban) hierarchikusan épülnek fel. A projekt keretén belül ezen technológiák vizsgálata a cél. Az eredmények összehasonlításra kerülnek az egy processzoros és több-processzoros rendszerekkel.