A kurzus megtanítja azokat az alapvető technikákat, amelyek segítségével diszkrét, jól értelmezhető kvalitatív modelleket lehet levezetni megfigyelt és mért folytonos metrikákból. A kvalitatív modellek a „mérnöki gondolkodást” tükrözik, és segítenek megérteni a mögöttes jelenségeket és ok-okozati összefüggéseket a rendszerben, azonosítani a szűk keresztmetszeteket stb. Mivel a kvalitatív modellek pontos szemantikával vannak felszerelve, formális módszerek állnak rendelkezésre ezek érvelésére és a helyesség bizonyítására.

A számítógép-alapú rendszerek egyre összetettebbé válnak – összetevőik számát és kölcsönhatásait tekintve. Az intelligens algoritmusok és a rendkívül dinamikus IT-infrastruktúrák tovább növelik a komplexitást. Ezért alapvető fontosságú az extra-funkcionális tulajdonságaik biztosítása a tervezés és az üzemeltetés során (pl. hatékonyság, teljesítőképesség és megbízhatóság). Így a jelenlegi rendszerek tervezési és üzemeltetési támogatása céljából történő modellezése megköveteli a „rendszerazonosító” technikák tervezési és futási idejű használatát klasszikus rendszerelméleti kontextusban.

A kurzus elméleti és gyakorlati áttekintést ad a megfigyelésekből és mérésekből származó kvalitatív modellek azonosításáról; „magyarázó” modellek; és a helyességükről való érvelés. Ezeknek a módszereknek a kutatási és ipari kontextusban való alkalmazása egyaránt kiterjed.

Az előadások gyakorlati gyakorlatokat tartalmaznak minden fő témában, az iparilag motivált kutatási kihívások alapján.