A blokklánc alapú és egyéb elosztott főkönyvi technológiai (decentralized ledger technology, DLT) rendszerek jelentősen kibővítették az informatikai rendszerekben a gyakorlatban alkalmazható integritás-bizalmi modellek skáláját - hibatűrő és támadás-ellenálló konszenzus-mechanizmusok alkalmazásával. A különböző blokklánc platformokon végzett közvetlen (vagy kriptográfiai elköteleződéseken keresztül közvetett) adatkezelés mellett egyre hangsúlyosabb a a blokkláncok együttes “source of dependability” és “source of security” szerepe is. A “Layer 2” megoldások például külső feldolgozású tranzakciók véglegesítését végzik a “Layer 1” blokkláncokon, a szabványos és az EU-ban is széles körű bevezetés előtt álló “ellenőrizhető tanúsítvány” (Verifiable Credential, VC) megoldások pedig identitáskezelésre és digitálisan aláírt állítások ellenőrzésére – de nem tárolására – használhatnak decentralizált “ellenőrizhető adatregisztereket”. Emellett egyre több “Layer 0” – a blokkláncokat integráló – megoldás is rendelkezésre áll.

 

Ebben a környezetben egyre inkább fontos tervezési kérdés mind az, hogy egy adott alkalmazás esetén a különböző funkciókhoz hogyan érdemes a decentralizáció jellegét megválasztani, mind pedig az, hogy az egyes “rétegekben” hogyan biztosíthatóak az integritáson túlmutató extrafunkcionális kényszerek. Utóbbi különösen aktuális problémának ígérkezik a VC-k területén, ahol alkalmazásspecifikusan kell megtalálni a megfelelő egyensúlyt az állítás-ellenőrzők információhitelességi követelményei és a tanúsítvány-alanyok bizalmassági és privacy elvárásai között, a nem felfedő bizonyítások (Zero Knowledge Proofs, ZKP) alkalmazásának lehetőségét is figyelembe véve. Ezek a kihívások több alkalmazási területen is érezhetőek ma már, a pénzügyi rendszerektől a közigazgatáson keresztül a formálódó “adatpiacokig” és EU adatterekig.

 

A témához kapcsolódó fő kutatási feladatok: