Az informatikai szolgáltatások és alkalmazások egyre nagyobb hányadában tapasztalható, hogy egy-egy konkrét alkalmazás, ill. új minőséget képviselő szolgáltatás önmagában is komplex rendszer-komponensekből épül föl. E komponensek között megjelennek az emberi intelligens problémamegoldás folyamatát is modellező eszközök is, melyekre jellemző, hogy a problémamegoldás részét kapcsolattartás és együttműködés útján kivánjuk megoldani. Ilyen rendszerekre szükségszerűen jellemző a tudás különböző formáinak kezelése, a tanulás útján történő ismeretszerzés, az adatokban megtestesülő tudás kinyerésének és felhasználásának képessége, és ezáltal a környezet változásaihoz való nagyfokú alkalmazkodás is. A tárgy célja megismertetni a hallgatókat a gépi rendszerek együttműködésének problematikájával, ezt követően az intelligens kapcsolattartás és együttműködés gyakorlati módszereivel és eszközeivel.