A kutatás legfőbb eredménye az újrakonfigurálható jelfeldolgozó és irányító rendszerek struktúra függésének feltárása, ezen belül az átkapcsolási tranziensek csökkentését célzó, ún. tranziens menedzsment módszerek alapjainak lerakása. Analitikus és szimulációs vizsgálatok segítségével igazoltuk, hogy a dinamikusan átkonfigurálható rendszerek identifikációját és irányítását szolgáló eszközökben az átkapcsolási tranziensek akkor tarthatók alacsony szinten, ha a konkrét implementációban megfelelő struktúrát alkalmazunk. Ebben a tekintetben kifejezetten kedvező tulajdonságúak az ún. ortogonális struktúrák, míg az irányítástechnika területén elterjedten használt direkt struktúra általában kedvezőtlennek bizonyul. A kutatás keretében jövőbeni kutatásokat megalapozó eredmények születtek a bonyolult méréstechnikai eljárások elemzése és tervezése, valamint adaptív eszközök kidolgozása terén.