Az informatika egyik fő kutatási trendje a bizonyítottan helyes működésű informatikai rendszertervezés. Ma már nemcsak a missziókritikus rendszerek területén belül igény a tervezéshez kapcsolódó formális validáció és verifikáció, hanem például a rohamosan terjedő beágyazott rendszerek esetében is. A matematikai analízis egyik leghatékonyabb eszköze a Petri-háló, amely alkalmas tetszőleges tervezési hierarchiaszinten való alkalmazásra, ezen belül a magas szintű modellezésben alkalmazott absztrakciót támogató nem-determinisztikus modellek és a párhuzamos folyamatok kezelésére is. Dacára a Petri-hálók széleskörű elterjedtségének, gyakorlati alkalmazásuk további elméleti kutatásokat igényel, mivel a helyességbizonyítás során a megkívánt tulajdonságok vizsgálata a teljes állapottérre vonatkozóan könnyen állapottér-robbanáshoz vezethet. Alternatívaként az utóbbi néhány évben előtérbe került a hálók strukturális tulajdonságainak vizsgálata, ezen belül az állapottérbeli trajektóriákat időben tömörítő lineáris algebrai megközelítés. E módszerek hátránya azonban, hogy a megkívánt tulajdonságokra vagy csak szükséges, vagy csak elégséges feltételeket szolgáltatnak, előnyük viszont, hogy a kezelhető problématér méretét 10500 fölé emelik. A Veszprémi Egyetem kutatócsoportja a termelésoptimalizálás területén használatos produkciós hálók területén egy matematikailag erősen rokon problémakörben fundamentális eredményeket ért el. A produkciós hálóknál szükséges és elégséges feltételrendszert adtak a teljes megoldástér egzakt meghatározására, valamint hatékony algoritmusokat dolgoztak ki az e fölött értelmezett függvények optimalizálására. A kutatás célkitűzése a fentieknek megfelelően a két iskola eredményeinek összekapcsolása.