50 évnyi tanszéki szolgálat után búcsúzunk Dudás József kollégánktól, aki 2017. június 14-én, hosszabb betegség után távozott közülünk.
Dudás József – sokunk számára Józsi bácsi – a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában dolgozott felsőfokú ipari szaktechnikusként, amikor egy Maxwell-híd közös fejlesztése során kapcsolatba került tanszékünkkel. 1967-ben hívta meg a tanszék, hogy csatlakozzon a felsőoktatáshoz. A Villamos laboratóriumban Korányi Gyula mellett kezdett technikusként, de nem sokkal később már a Villamos laboratórium vezetője lett. Laboratóriumi mérésvezetőként folyamatosan részt vett az oktatásban, ahol az ipari tapasztalatait is át tudta adni a hallgatóknak. Sok tanszéki műszerfejlesztésben vett részt kivitelezőként, és végezte az elkészített műszerek karbantartását, szervizelését. Ide tartozik Osváth Péter vezetésével a Schering-híd, Schnell László vezetésével az áramkomparátor, Zoltán István vezetésével a mérőváltó-hitelesítő fejlesztése. A kari villamos alaplaboratórium meghatározó egyénisége volt. Mérések kidolgozásával és alapos mérésvezetői munkájával szolgálta a közösséget. Nyugdíjba vonulása után is hosszú évekig visszajárt óraadóként méréseket tartani. Precíz, szerény, megbízható emberként számíthattunk rá mindig. Emlékét továbbra is őrizzük.
Dabóczi Tamás
Temetéséről információ itt található: Gyászjelentés [1]
- Józsira az önzetlenség, segítőkészség, az empátia volt jellemző. Szerintem azon kevesek közé tartozott, akit mindenki szeretett, és Mindenki Józsi Bácsija volt! (Többszőr hallottam, hogy a hallgatók is Józsi bácsizzák...)
- Kiváló műszaki érzéke, a régi technikumokra jellemző alapos elméleti és gyakorlati felkészültsége intelligenciával, igényességgel és a műszaki tudományok iránti kíváncsisággal párosult. Ennek következtében az Osváth Péter által alapított Méréstechnika csoportban a gyakorlati problémák megoldásában konstruktív, az elméleti vonatkozásokat átlátó munkatárs volt, amivel a többiekkei egyenlő megitélést vívott ki magának.
- Máig emlékszem, hogy mérőváltó átadása előtti este derült ki, hogy végzetesen megsérült a legbelső, un. indikátor tekercs. Korányi Gyula felkarolta a több száz kilós torroidot és felvitte az emeletre, Dudás Józsi felhozta szerszámait és nekilátott az általa készített tekercsrendszer részleges megbontásával a hiba felderítésének, javításának. Osváth, Korányi, Zoltán és Pataki jelenlétemben hajnalig dolgozott Józsi, mi négyen pedig szóval, viccel tartottuk benne a lelket annak ellenére, hogy nem hittünk a sikerben. Józsi megoldotta a problémát és másnap sikeresen átadtuk a megrendelőnek. Ez a preciziós 10kA-es árammváltó máig országos etalom az OMH-ban! (Jellemző, hogy Schnell professzor úr is fél éjszaka velünk tartott.)
- Évtizedeken keresztül komoly segítséget jelentett a tanszékvezetésnek a gazdasági ügyek gondos és önzetlen intézésével.
- Mindenkinek segítőkész és önzetlen barátja volt. Felsorolni sem tudnám, hogy kiknek segített lakásuk, nyaralójuk felépítésében, korszerűsítésében.
- Személy szerint egy önzetlen barát elvesztését gyászolom.
In memoriam Dudás József
1971. július 1. Ezen a napon lettem a Tanszék munkatársa, és egyben Dudás József kollégája.
Fiatal kezdőként sokat tanultam tőle, majd az oktatásban és a KK-munkákban egyre több kapcsolatunk alakult ki, egyre többet tanultunk egymástól. Becsültük és tiszteltük egymást.
Mosolygós, jó humorú, barátságos egyéniségét mindig kedveltem; emlékeim között örökre megőrzöm.
Munkatársként jobbat senki nem kívánhat nála. Munkáját példamutató precizitással, lelkiismeretesen végezte; vakon megbízhattam benne.
Kevesen tudják, de keze munkája a mai napon is a világ tíz országában megtalálható, Brazíliától az Egyesült Királyságon át Tajvanig. Ezen standardok és kalibrátorok nagy pontosságú induktív elemeire nyugodtan ráírható lenne: „Made by Józsi bácsi”. Mert munkája egy márka, maga a minőség.
Egy jellemző, kedves történet jutott eszembe:
2004. májusában a brazil metrológiai intézetnél, az INMETRO-nál voltunk, ahol hét különböző standardot és kalibrátort helyeztünk üzembe, és egyhetes kurzust tartottunk az INMETRO nagyfeszültségű laboratóriumának munkatársai részére. Az utolsó napon – meglepetésként – elvittek minket az intézet egyik termébe, ahol az INMETRO énekkara és zenekara egy félórás műsort adott tiszteletünkre. A műsor végén igazi brazil tánczenére váltottak, és ekkor egy fiatal brazil énekkaros nő felém közeledett egyértelműen jelezve, hogy most táncolni fogunk. Nagyon megrémülhettem, sose voltam a parkett ördöge, de Józsi bácsi, látva szorult helyzetemet, megmentette a magyarok és egyben az én becsületemet is. Táncukat nagy ovációval és tapssal díjazták brazil vendéglátóink.
Nyugodj békében Józsi bácsi!
Zoltán István
