Az ontológiák a metamodellekhez nagyon hasonló fogalmi modellek. A továbbiakban tekintsük őket egy adott tudás/tudomány formális reprezentációjának. Az ontológiák készítőinek célja tehát a tudás gépi reprezentációja és újrahasznosítása az adott területen.
Gyakran használunk egyfajta hierarchiát. A felső ontológiák tartalmazzák a leginkább általános tudást, míg az alkalmazási ontológiák a leginkább specifikusak. A hierarchiában közöttük helyezkednek el az egyes tudomány/szakterületek ontológiái (és az ú.n. feladatontológiák).
Ez a feladatkiírás a felső ontológiákra koncentrál. Ezek tipikusan pár száz vagy pár ezer fogalmat és néhány vagy pár ezer relációtípust tartalmaznak.
Ez is mutatja a megközelítések változatosságát (építési irányelvek, modell finomsága, hatáskör). A szabványosítást emellett leginkább a felső ontológiák komplexitás akadályozza. Ezek az ontológiák ugyanis a legáltalánosabb matematikai, fizikai, üzleti, mérnöki és hétköznapi fogalmakat és mintákat tartalmazzák. (Tipikus modulok: valós számok, tér és idő, topológia, különböző akciók, folyamatok ...)
A felső ontológiák nagyban segíthetik a heterogén információk jelentéstartó integrációját. Ez igen fontos a vállalatok vagy más szervezetek hatékony együttműködése szempontjából, melyek nagykomplexitású, viszonylag autonóm rendszerek.
A hallgató feladata egy közösen választott felső ontológia vizsgálata.
Az összefoglalásnak tartalmaznia kell a modulokat és függőségeiket, ha ilyenek léteznek. Nem moduláris felépítés esetén a hallgató feladata a felépítés áttekinthető leírása. Ésszerű korlátok között be kell mutatni a legfontosabb modulokat, relációkat. Meg kell vizsgálni, hogy milyen mérnöki szempontok indokolták az adott felépítést milyen "use case"-ek vannak intenzívebben támogatva.
Link: http://en.wikipedia.org/wiki/Upper_ontology_(information_science) [4]