Méréstechnikai népmese
Egyszer volt, hol nem volt, egy sztochasztikus modellben élt egyszer egy szegény öreg sávkorlátozott bemenőjel, akit A Priorinak hívtak. Volt neki egy ifjú felharmonikusa, A Posteriori.
Egy napon, amikor A Posteriori mintaregisztrátum hossza már megfelelően nagyra nőtt, odaállt A Priori elé, és ezt mondta:
- Kedves apám, maximum a posteriori döntést hoztam: elmegyek mérőrendszert látni, heurisztikus keresést hajtok végre, és kitanulom a méréstechnikus mesterséget.
- Azt hiszem, sürgős kalibrációra lenne szükséged, fiam. - szólt A Priori - Hát nem tudod, hogy manapság csak a lovászoknak, gázolóknak és égbekiáltóknak van becsületük? Egy méréstechnikussal egy valamire való király már szóba sem áll. Hogy szerzel így hozzád illő királylányt magadnak?
De A Posteriori nem tágított, míg apja backtrackinget nem hajtott végre. Így hát mit volt mit tenni, A Priori odaadta A Posteriorinak saját puffertárát, shiftelt bele hamubasült átmeneti függvényt, majd útjára bocsájtotta fiát.
Ment, mendegélt A Posteriori, míg egyszer csak egy vad, nemlineáris állapottérbe ért, ahol meglátott egy ősöreg, fehér zajjal fedett szinuszjelet, aki elkeseredetten káromkodott, valahogy ilyeténképpen:
- Cirkuláris korreláció és protonprogressziós magnetométer!
A Posteriori illendően köszöntötte:
- Adjon Isten, öregapám! Miért van ilyen tranziens állapotban?
- Adj' Isten, fiam! Már hogyne volnék tranziens állapotban, amikor én valójában Darlington vagyok, Kalman király gyönyörű leánya, akit Diszkrepancia, a gonosz varázsló - mivel nem voltam hajlandó konvolválódni vele - arra kényszerített, hogy áthaladjak egy zajos csatornán, aztán egy listába láncolt, és az ahhoz tartozó feldolgozó folyamatot holtpontra futtatta, így a világ végezetéig itt kell várakoznom, és nem áll vissza eredeti jelalakom.
- Segítek én, csak mondd el, mit kell tennem. - válaszolta A Posteriori, és közben megpróbált alkalmas becslőt fölállítani az öreg szinusz állításának valószínűségére.
- Menj mindig a maximális gradiens irányába. Az abszolút csúcsértéken túl megtalálod Fourier varázslót, aki megtanít téged a mérés és rendszertervezés minden csínjára-bínjára. Ezután le kell győznöd a gonosz Diszkrepanciát, ezzel föloldod a holtpontot, és én visszaváltozom Darlingtonná.
A Posteriori tovább folytatta útját. Estére, mikor már úgy érezte, hogy a megnövekedett csillapítási tényező miatt amplitudója aszimptotikusan nullához közelít, megtalálta Fourier varázsló házát.
Nagyon hamar kiderült, hogy Fourier és A Posteriori erős keresztkorrelációban vannak, így Fourier segítségével A Posteriorinak sikerült néhány időszelet leforgása alatt jól strukturált tudásbázist építenie. Egy napon aztán Fourier így szólt:
- Mindent megtanultál, fiam, jól tudsz már dekomponálni, állapotot minimalizálni és modellezni, menj hát Kalman király udvarába. Útravalóul ellátlak még néhány varázserejű áramkörrel és algoritmussal. Itt ez a XILINX chip, amellyel szinte bármilyen feladatot megvalósíthatsz. Ezzel az FFT algoritmussal beleláthatsz minden útadba kerülő jel lelkivilágába. Ha pedig eltévednél, fogd ezt az A* algoritmust, ez gyorsan kivezet téged a legbonyolultabb problématérből is.
A Posteriori megköszönte Fourier varázslónak a segítségét, és mozgó átlagolásba kezdett. Ment, mendegélt, míg egyszer csak egy sötét, háromdimenziós teljesítménysűrűség spektrumba ért, ahol meglátott egy Gauss zajba burkolódzott öreg nénikét, aki éppen off-line adatgyűjtő üzemmódban dolgozott. A Posteriori illendően köszöntötte, mire a nénike így szólt:
- Isten hozott, édes fiam! Kérlek, segíts nekem az adatgyűjtésben, mert az időállandóm már túl nagy és a puffertáram is kicsi. Ha pedig nem tartom be az előírt időkorlátot, gazdám, a gonosz Fűrészjel boszorkány biztosan abortál.
A Posteriori lineáris természetű volt, így szívesen segített volna, de azért még elővette FFT algoritmusát, és meghatározta a nénike spektrumát. Ekkor a frekvenciamenet alapján azonnal észrevette, hogy a Gauss zaj alatt maga a gonosz Fűrészjel boszorkány rejtőzik. Így mielőtt még az bármilyen transzformációt is végrehajthatott volna rajta, XILINX áramkörének segítségével sávszűrést végzett a boszorkányon, aki így jóságos szinusszá változott.
Estefelé A Posteriori elérte a Nagy Adatfolyamot. A partra vonva Petri-hálók és kényszerhálók száradtak. A király palotája a túlparton állt. A palotának optocsatolt bemenetei voltak, a tornyai égbe szökő hatalmas Dirac delták, rajtuk ékes Bartlett ablakok. Falai minden elképzelhető stabilitási kritériumot kielégítettek. A Posteriori bebillentette a megszakítás kérő bitet, majd várt az acknowledge jelre. Kisvártatva a guard-ok kiegyenlítették számára a palota bemenete előtt lévő Wheatstone hidat, és ő beléphetett.
A palota udvarán éppen vásár volt. Egy tartóáramkör hangos szóval kínálta portékáját:
- Mintát vegyenek! Mintát vegyenek!
A Posteriori azonban rögtön látta, hogy az árú silány minőségű, hiszen az áramkör nem tartotta be a mintavételi tételt.
Szívesen nézelődött volna még, de ekkor a varázsló egy újabb ármányának következtében hatalmas kombinatorikus robbanás rázta meg a palotát, és nem messze, hihetetlen sebességgel óriási következtetési fa kúszott az égig. Ezzel egyidőben egy protokoll manager lépett hozzá:
- Ütközésmentes jó napot! Őrzött parancsom van Kalman királytól, hogy kísérjelek hozzá, és ne engedjelek várakozni a kritikus szakaszok előtt sem.
Miután A Posteriori és a király üdvözlésképpen handshake kapcsolatba léptek, a király így szólt:
- A gonosz Diszkrepancia olyan elektromágneses zavarokat gerjesztett, melyek hatására birodalmam inverz aktív tartománnyá változott. Már sok lovag próbálta legyőzni a varázslót, de hiába, mert karakterisztikája nemlineáris és idővariáns, így a puszta identifikációja is szinte reménytelen. De a predikció szerint jön majd egy ifjú, aki nem karddal, hanem a mérés és rendszertervezés eszközeivel küzd majd vele, és megtöri a varázslatot. Én tudom, hogy te vagy ez az ifjú. Menj hát, és küzdj meg a varázslóval, hogy az eredeti munkapont helyreálljon.
Mire A Posteriori elérte a következtetési fa gyökerét, akkorra annak már több ága volt, mint csepp a tengerben. A Posteriori azonban nem rettent meg, elővette A* algoritmusát, és egy alkalmas költségfüggvénnyel sikerült neki minimális bolyongással optimális úton bejárni a fát egészen addig a pontig, ahol a várázsló rejtőzködött.
Diszkrepancia éppen egy rettenetes, tűzokádó, hétfejű sárkány alakját öltötte. A Posteriorinak azonban nagy szerencséjére hőfokfüggő hibája elhanyagolható volt. Először strukturális dekompozícióval próbálta megoldani a problémát, ezért leszerelte a sárkány egyik fejét. Ezzel azonban csupán fault-ot ejtett a sárkányon, így az hamar átkonfigurálta magát, és a rendszer újraindult. Ekkor A Posteriori megértette, hogy hétszeres moduláris redundanciát tartalmazó hibatűrő architektúrával van dolga, így nem célszerű továbbra is a fejekkel próbálkoznia. Rájött azonban, hogy a rendszer tervezésekor nem igazodtak következetesen a hibatűrés követelményeihez, hiszen a sárkánynak csak egyetlen teste volt. Ezért hirtelen egy leragadási hibát injektált a szörnyeteg szívébe, amelytől az menten halt állapotba került.
És lássatok csodát, ebben a pillanatban a sárkány elenyészett, a következtetési fa semmivé foszlott, és A Posteriori a palota udbvarán találta magát, vele szemben pedig a boldog Darlington állt olyan alaktényezővel, melyhez hasonlót A Posteriori eddig elképzelni sem tudott.
Jutalmul A Posteriori feleségül kapta Darlingtont, és Kalman király fele királyságát. Miután A Posteriori Darlingtont megfelelő letapogatási frekvenciával több ízben is analizálta, létrehozták keresztteljesítmény sűrűség függvényüket, és azóta is boldogan élnek, ha időközben fel nem dolgozták őket.
Tilly Károly